Ahhoz, hogy egy vállalkozást elindítsunk szükséges a nagy ötlet. Van, aki egy életen át keresi. Van, aki megtalálja a nagy ötletet, de nem meri megvalósítani. Azt mondják, hogy ez is magyar sajátosság. Egy amerikai vállalkozó száz ötletet próbál ki és abból jó, ha 1-2 működő vállalkozás lesz. Mi egy ötletet próbálunk ki, és ha az nem működik, akkor általában nem próbálkozunk többet, mindenesetre nem százszor.

Sok mindent lehet mondani az amerikaiakra, de szerintem inkább tanuljunk tőlük. Elmesélek egy történetet. Volt szerencsém az USA-ban élni és dolgozni egy rövid ideig. Az első munkám egy családi farmon volt. Növénytermesztéssel foglalkoztak és mindennel, ami eladható volt. A földek szélén volt egy kis üzletük, ahol értékesítették a megtermelt zöldségeket. Nem volt raktár. Az üzletben az volt kapható, amit reggel leszedtünk. Így mindig minden friss volt. Ez egy igen jó marketing eszköznek bizonyult. Az emberek látták, hogy hol termelték az árut és a frissesség sem volt kétséges.

De ami igazán lenyűgözött, az az volt, ahogy kitalálták, mit is akarnak vásárolni az emberek és azt adták el nekik. Mire is gondolok? Termesztettek burgonyát. Felszedtük és egy ezer éves válogató gépen szortíroztuk – szerintem valamelyik dédapa hagyhatta rájuk, mert attól féltem szétesik. A szép nagy szemeket kitettük a boltba mondjuk 2 dollárért pound-ját. Az aprókkal, amiket itthon vagy kidobtunk volna, vagy jobb esetben megetettek volna az állatokkal, azt pedig kitették 8 dollárért. Csak elé raktak egy táblát: Breakfast potatos.

Tehát volt egy melléktermék, ami főtermékké lépett elő. A jóval magasabb árral, azt sugallták, hogy ez valami különleges dolog. Nem adtak el belőle több száz pound-ot, de nem is dobták ki, és igen csak jó áron tudták értékesíteni. Ez átverés? Nem, inkább találékonyság. Akinek igénye volt a kisméretű, egyforma burgonyára a reggeli elkészítéséhez az megvehette azt. Aki megelégedett a normálméretűvel is azt is megvehette. Ezt hívjuk piaci résnek.

De nem ez volt az egyetlen dolog, amivel réspiacot céloztak meg. Volt a farmon néhány virágágyás. Amiben semmi különleges virág nem volt. A különlegessége inkább az volt, hogy embermagasságig ért a gaz benne. Tehát, nem foglalkoztak vele egyáltalán. Elvetették a virágmagokat és semmi egyebet nem tettek vele. Azonban csokorba kellett szedni és úgy kitenni az üzletbe. Na, gondolhatjátok, hogy nem egy virágkötő veszet el bennem. Nem értettem, hogy kinek kellene olyan virágcsokor, amit én kötöttem, nem beszélve a virágokról, ami valószínű a saját kertjében is megtalálhatott. De kellett nekik. Ez vidéki virág volt. Olyan érzést nyújtott, mintha Ő maguk szedték volna egy virágos réten. Ha ők ezt szerették volna, akkor mi ezt is adtuk el nekik. Igen jó áron.

Valószínű legtöbbünk nem is foglalkozott volna ezekkel a dolgokkal. De ha belegondolunk, nem nagy ötletek voltak, de szerintem zseniálisak. Nem szabad a kis ötleteket lenézni, meg kell őket valósítani. 

Kép forrása: http://www.freedigitalphotos.net/